Emlékek húrján dalunkat játssza a hajnal
S a tegnap szavai némán kígyóként szívembe kúsznak
Védtelen a kíntól, irgalom nem bújhat meg
A lelkemben hasító fájdalom már korbácsként mar
Könnyeid fényét reszketõ csillagok álmát
Felhõk moraja tépi szét feloldozva magányom átkát
A kíntól megtisztult felszáradt könnyed az égbõl
Az esõvel újra rám hull s eszembe jutnak a szavaid régrõl
Utolsó könnyeimmel elérlek végleg majd
Csillogó gyöngyszemeknek tükrében arcoddal
Utolsó könnyeiddel elérhetsz végleg majd
Csillogó gyöngyszemeknek tükrében arcommal
