Szûk szobában gyertya ég
A világ messze, csak Te és Én
Égõ arcunk összeér
Kint hûvös árnyak, köd szitál
A hangtalan éjben senki sem jár
Csak néma imánk vágya száll
Kezedben rózsa, tiszta hófehér
De bíborban úszik majd az egész éj
Mikor könnyek között a kétség utolér
Felszáll a hajnal, gyertyánk elég
Egy utolsót lobbanva erõtlenül még
Lángja füstöt lehelve némán véget ér...
Csak egy szó hiányzik: a kimondatlan
És elmúlik minden, most hallgatsz velem
De a csendben érzem szívednek sóhaját
És látom arcodon mit tesz velem
Ez az érzés, ez a kegyetlen
Itt van mindenem egyetlen percben
